Amanda Lewis vagyok. Kis korom óta tudok beszélni a halottakkal. Furcsa, mert egyik nap reggel mikor felkeltem nem éreztem semmi rosszat. Felkeltem, felöltöztem és elmentem a suliba.
Már rég a tanórán ültem, mikor megcsörrent a telefonom. Kérdőn néztem a tanár úrra, ő pedig csak biccentett és kirohantam, hogy felvegyem a telefonomat. A kórházból hívtak. Azt kérdezték én vagyok e Amanda. Válaszoltam egy félénk igennel. Végig futott valami az agyamon. Reggel éreztem egy szellem jelenlétét a szobámban. Talán azért hívnak, mert valamelyik családtagommal történt valami. Nem, erre gondolni sem mertem...vagy még is? Az anyám. Azt mondták, hogy autóbalesetben meghalt. De az nem lehet. Hisz reggel még láttam ahogy a szobájában alszik. Ez csak egy rossz vicc? Sajnos nem. Az orvos azt mondta, hogy a súlyos sérülései miatt már csak pár órája van. Olyan szörnyű volt ezt hallani. A saját anyám. És most csak úgy itt hagy. Egy ideig úgy éreztem nincs miért élnem. Nem szóltam senkinek csak elrohantam a suliból. Zokogva rohantam, és csak rohantam megállás nélkül. Otthon berontottam a lakásba és csak néztem ahogy apu megint sört vedel. Nem. Nem tudok így élni. Az alkoholista apám mellett és...és senki más nincs itt velem. Bezárkóztam a fürdőszobába. Kerestem egy borotvát. Véget kellett vetnem a szörnyű életemnek, hogy anyuval lehessek odaát. Megtaláltam apu régi borotváját és egy pengét letörtem róla. Belül egy hang azt mondta ne tegyem, de én csak anyura tudtam gondolni. A csuklómhoz szorítottam a hegyes tárgyat és elkezdtem vágni magam. Egyre súlyosabb lett a kezem látványa. Hirtelen minden elsötétült, lehunytam a szemem, sokkal jobb lesz így mindenkinek. Vagy mégsem? A kórházban ébredtem fel. Nem tudtam hogy kerültem oda. Talán csak képzelődök? Nem...olyan valóságos minden. Nem kellett volna ezt tennem...
Remélem eddig mindenkinek tetszik. Bocsi a rövidke részért, de ez csak bevezetés. ;)
Virág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése